2025.09.19.

Szeptember közepe van. A város megtelik elegáns emberekkel, vállukon táskák, nyakukban színes lanyardok. A naptár feszes, minden napra jutna egy újabb konferencia, üzleti reggeli vagy szakmai összejövetel. Az ember ilyenkor sodródik az események áramában: reggel még egy plenáris előadáson figyel, délután kávészünetben mosolyogva nyújt át egy névjegyet, este pedig már a LinkedInen görgeti vissza a nap történéseit. De miért vonz minket ez az örvény? Mi az a belső erő, ami újra és újra odaállít a színpadok, a kávégépek és a networking asztalok mellé?

A konferenciára járás mögötti motiváció

A konferenciák egyszerre ígérnek tudást, inspirációt, és azt a finom érzést, hogy „része vagyok valaminek”. Egyesek a szakmai tartalomért jönnek – új trendek, friss gondolatok, a világ kicsit szélesebb ablakaiért. Mások inkább az emberi háló szálait keresik: ügyfél, partner, barát, vagy csak egy inspiráló beszélgetés. És ott van a státuszvágy is: a jelenlét, a láthatóság, az „itt vagyok, számítok” kimondatlan üzenete. A pszichológia szavaival élve: kompetencia iránti igény, kapcsolódási szükséglet, és elismerés vágya. Három különböző motiváció, amelyek gyakran egyetlen pillanatban összeérnek.

Mit ad egy konferencia a résztvevőknek valójában?

Kívülről egy konferencia előadások sorozata. Belülről azonban finom, sokrétegű pszichológiai játék. Hallgatunk, jegyzetelünk, közben pásztázzuk a termet: ki ül ott, kihez érdemes odalépni, ki lehet a jövőbeli szövetségesünk. A szerepeinket is cserélgetjük: délelőtt szakértőként kérdezünk, délben érdeklődőként hallgatunk, este társasági emberként nevetünk egy bor mellett. Ezek nem álarcok – sokkal inkább én-részletek, amelyeket ilyenkor kipróbálunk, erősítünk, vagy éppen finoman átrajzolunk.

A konferenciák eredménye és kimenete 

A legtöbb diát, számot és statisztikát hamar elfelejtjük. Ami megmarad, az egy-egy gondolat, egy váratlan beszélgetés, egy érzés, amely összekapcsolódik bennünk valami régi kérdéssel. Ez az élményfeldolgozás lényege: nem minden információt viszünk haza, hanem azt, ami illeszkedik a saját belső történetünkhöz. Így fordulhat elő, hogy két résztvevő ugyanarról a konferenciáról teljesen más emlékeket hordoz.  

Hogyan válasszunk konferenciát tudatosan?

Amikor a szeptemberi konferenciadömpingben mérlegelünk, sokszor azt hisszük, racionálisan döntünk. De valójában gyakran rejtett mechanizmusok befolyásolnak: FOMO (félelem a kimaradástól), társas összehasonlítás („ha ők ott vannak, nekem is ott kell lennem”), vagy a státuszkeresés csábítása. Ezek a láthatatlan szálak sokat mesélnek arról, milyen kapcsolatban állunk önmagunkkal és szakmai közösségünkkel. Tudatos szűrés helyett gyakran a belső bizonytalanságaink írják a naptárat.

Mit akar a szervező és mit akar a résztvevő?

A konferencia valójában kettős játszma. A szervezőnek résztvevő, bevétel és siker kell. A résztvevőnek tudás, élmény, kapcsolódás. Illetve van, akit csak “küldenek”. A találkozás akkor lesz valóban értékes, ha nem csak regisztráció és networking lista számít, hanem valódi kíváncsiság, jelenlét és hiteles kapcsolódás. Csak ekkor válik a konferencia többé, mint esemény: közös élménnyé, amely bennünk is tovább él.

Egy kis önreflexió a következő konferencia előtt

Legközelebb, amikor útnak indulunk egy konferenciára, talán érdemes feltenni magunknak 3 kérdést:

1. Miért vágyom rá, hogy ott legyek?
2. Mit szeretnék valóban megélni?
3. Milyen emléket, érzést vagy gondolatot akarok magammal vinni?

Ezek a válaszok nemcsak a program választását könnyítik meg – tükröt is tartanak: hogyan építjük a saját szakmai és emberi történetünket? Mert a konferencia sosem pusztán hely, ahol megjelenünk – hanem tér, ahol újra és újra önmagunkká válunk.

“Meetings are at the heart of an effective organization, and each meeting is an opportunity to clarify issues, set new directions, sharpen focus, create alignment, and move objectives forward.” Paul Axtell

Kovács E. Zsófia

Üzleti pszichológus

További cikkek olvashatók itt.