Barát vagy ellenség?

2023.09.18

 

Már kora gyermekkorban megtanultuk, hogy együnk szépen, mosolyogjunk, köszönjünk a néninek, maradjunk csendben az iskolában, és ha ezek közül bármilyeket elmulasztottuk, rögtön ránk szólt valaki. Mihez vezetett mindez?

Egyfelől ahhoz, hogy beilleszkedtünk a társadalomba. A normák úgy születnek, hogy amit az átlag jónak tart, azt csinálja utána mindenki. Ez fontos, mert nem szeretjük a megszégyenülést, az alkalmatlanság érzését, és szeretnénk kiegyensúlyozott kapcsolatokat kialakítani és fenntartani. Tehát pozitív hatással voltak ránk.

 

Emellett azonban ezt is “túl lehet tolni”. A perfekcionizmus jelenségéről megoszlanak a vélemények. Miről szól ez valójában? Arról, hogy annyira igényes vagyok, vagy arról, hogy nem akarok megtapasztalni egy negatív következményt? Öröm vagy szorongás áll a hátterében? Biztos vagyok benne, hogy mindkettő gyakran előfordul, azonban mégis többnyire csak a jót látjuk ebben. Azt, hogy igényesek vagyunk. A külvilág szemében ez így is van, de mi történik a belső világunkban? Milyen árat fizetünk ezért? Folyamatos energiabefektetés, elcsúszott prioritások, kimerülés? Valami nagyon jót akarunk elérni vagy valami rossz érzéstől menekülünk, ami például az iskolában ért, amikor a tanár leültetett egy szép kis 1-essel?

 

A Kognitív viselkedésterápia szerint léteznek olyan logikai hibák, amelyek hatással vannak ránk a mindennapi életben. Például ha gyakran 97%-os a teljesítményem, de jobban foglalkoztat a 3%, akkor hajlamos lehetek fehéren-feketén látni a dolgokat. Ilyenkor előfordul, hogy öröm helyett belső nyugtalanságot érzünk. Nézd meg a kognitív torzítások listáját itt és azonosítsd be, hogy rád melyik jellemző. Valóban a külső elvárások olyan magasak, vagy ezek inkább belső hangok?

 

A Sématerápia pedig  “Könyörtelen mércék”-nek nevezi a jelenséget, amikor a tökéletes nem elég. Többet akarunk. Még többet. Ebben az esetben is egy belső hang vezérel, nem pedig a külvilágnak való megfelelés. Vágyi Petra “Sémáink fogságában” című könyve részletesen kifejti, milyen módon befolyásolnak minket a sémáink akár a magánéletben, akár a munkahelyen. Az elmélet szerint 18 maladaptív séma létezik, ezek azok a bizonyos „piros gombok”, amiket mások meg tudnak nyomni. 

 

Rád mennyire jellemző a perfekcionizmus? Milyen árat fizetsz ezért? És a környezeted? Érzik ők is, hogy soha nem elég, amit tesznek? Általában a belső mérce hatással van arra is, hogy másokat milyennek értékelünk. Ha te vezetőként azt tartod természetesnek, hogy mindent 120%-on végezz el és soha nem hagyod abba a munkát 8 óra után, mi lesz a csapatoddal? Elégedett vagy velük? Hogyan adsz visszajelzést nekik? Ez hogyan hat a teljesítményükre? Motiválja vagy demotiválja őket?

 

„A tökéletességre való törekvés leggonoszabb trükkje az, hogy erénynek álcázza magát.” 

Elizabeth M. Gilbert

 

Kovács E. Zsófia

Pszichológus, szervezetfejlesztő

 

További cikkek olvashatók itt.