2025.06.27.

Az utóbbi két évtizedben radikálisan átalakult, hogyan dolgozunk fel információt – és ezzel együtt az is, hogyan kapcsolódunk másokhoz. Miközben az agyunk hihetetlen rugalmassággal alkalmazkodik a digitális világ tempójához, a figyelmünk fokozatosan eltolódott a mélységtől a gyorsaság felé. Ez a változás nemcsak az olvasási szokásainkat írta újra, hanem a kapcsolati működésünket is.

Felszínes figyelem: Hatékonyság vagy veszteség?

Egy e-mail gyors átfutása, egy podcast fél füllel hallgatása vezetés közben, vagy egy Teams-meeting párhuzamos jegyzetelés mellett – ma már alig tűnnek különlegesnek. Az agyunk alkalmazkodott ehhez a túlterhelt, ingerdús környezethez: szelektál, kiegészít, előre feltételez. Ez a képesség – a neuroplaszticitás révén – lenyűgöző. Lehetővé teszi, hogy egyszerre több csatornán is információhoz jussunk, miközben a hatékonyság látszatát fenntartjuk.

De mi az ára ennek?

A mélység hiánya: Olvasás, kapcsolatok, élet

Ha visszatekintünk az elmúlt tíz-húsz évre, az olvasás egy lineáris, elmélyült tevékenység volt. Ma már az olvasás inkább pásztázás, kiemelés, lényegkiemelés – gyakran algoritmusok által rangsorolt, sőt rövidített tartalmakban. Ugyanez a mintázat jelenik meg a kapcsolatainkban is: több emberhez kapcsolódunk, de kevesebbet tudunk róluk; gyorsabban ismerünk meg újakat, de ritkábban mélyülnek el ezek a kapcsolatok.

Az információfeldolgozás gyorsabb, racionálisabb lett – de mi történik akkor, ha az emberi kapcsolatokat is így kezeljük? Ha úgy „fogyasztjuk” őket, mint egy hangoskönyvet kétszeres sebességen?

Több kapcsolat ≠ mélyebb kapcsolódás

A közösségi platformok, hibrid munka, és a digitális kapcsolatépítés miatt ma sokkal több emberhez kapcsolódhatunk nap mint nap. Ez lehetőség és csapda is egyszerre. Mert nem a szám, hanem a minőség számít. A sekélyes figyelem sekélyes kapcsolódást eredményezhet.

Merre tartunk, és mit kezdhetünk vele?

Nem kell visszamenni a múltba. De érdemes újra tanulni a fókuszált figyelmet – nemcsak hatékonyság, hanem emberi minőség miatt is. Talán nem minden találkozásból kell mély kapcsolatot faragni, de az igazi figyelem mindig választás kérdése. Ha tudatosan kezeljük, hogyan és kire figyelünk, visszanyerhetjük az irányítást – nemcsak az időnk, hanem az életminőségünk fölött is.

Mit tehetünk? – 3 figyelemépítő eszköz a gyakorlatban

1. A „szándékos figyelem” bevezetése

Mielőtt belekezdesz egy megbeszélésbe, beszélgetésbe vagy tartalomfogyasztásba, kérdezd meg magadtól:

➡️ Miért vagyok itt? Mit szeretnék ebből kihozni?

Ezzel aktiválod az agyban a döntéshozást, hogy ne téged irányítsanak, hanem te irányíts.

2. Mély kapcsolat gyakorlása: egy ember, teljes figyelem

Naponta csak egy embert válassz ki, akire tényleg teljes figyelmet szánsz: legyen az egy kolléga, partner, gyerek vagy barát. Tedd el a telefont, tarts szemkontaktust, és hallgasd végig.

Ez nemcsak rá hat. Az idegrendszered is megnyugszik.

3. Mikro-elmélyülések a napban

Nem kell órákra elmélyülni. Már 15 perc fókuszált figyelem (olvasás, csendes gondolkodás, naplózás) is újraprogramozza az agyad fókuszkészségét. A rendszeres mini-gyakorlatok visszahozzák a mélység izomzatát.

A figyelem döntés kérdése

Az agyunk csodálatos. Képes alkalmazkodni a világ sebességéhez. A kérdés: Mihez kezdünk ezzel a képességgel?
Ha nem vezetjük a figyelmünket, valaki vagy valami más fogja helyettünk.

A kapcsolódás minősége a figyelem mélységével arányos. Aki jól figyel, az jól kapcsolódik – témákhoz és emberekhez egyaránt. És ebben a zajos világban ez versenyelőny. Emberileg is, üzletileg is.

Tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:

• Mi az, amire ma igazán figyelni szeretnék?

• Ki az, akire ma jobban szeretnék figyelni?

• Mi az, amit elengedhetek, hogy ez sikerüljön?