2026.01.09.

…és mit árul el ez arról, ahogyan az időddel és a céljaiddal bánsz?

Ha van nálunk 10 000 forint, és bemegyünk egy boltba, több forgatókönyv is elképzelhető.

• Megveszem azt, ami hirtelen eszembe jut.
• Azt, ami akciós.
• Azt, amiért ténylegesen bementem a boltba.
• Vagy azt, amiről mindenki beszél a TikTokon.

Lehet, hogy tervezek. Lehet, hogy teljesen spontán vagyok. Lehet, hogy mindent elköltök.

Vagy épp ellenkezőleg: végül semmit nem veszek, mert „mi van, ha holnap jobb helye lenne annak a pénznek”.

Amikor pedig kijövök a boltból, gyakran már nem is emlékszem pontosan, mire ment el a keret. Ez a helyzet kísértetiesen hasonlít arra, ahogyan az időnkkel és a céljainkkal bánunk.

Idő mint erőforrás

Van:

• 12 hónapunk 2026-ban,
• 4 hetünk egy hónapban,
• 24 óránk egy napban.

Papíron ez egy elég jól körülhatárolható „keret”. A valóságban viszont gyakran úgy használjuk, mintha végtelen lenne – vagy épp annyira szűk, hogy bele sem merünk kezdeni semmibe.

Impulzus vagy tudatosság?

Ahogy a boltban, úgy az életben is döntünk:

• Beengedek minden impulzust? – Új feladat, új projekt, új cél, új elvárás – „majd valahogy belefér”.
• Vagy épp semmit sem? – Halogatok, kivárok, nem lépek, mert várom a „tökéletes időt”.

Mindkettő ugyanahhoz vezethet: elfolyik az idő, miközben nincs valódi elégedettség.

Alapszükséglet vagy luxus?

Az egyik legfontosabb kérdés, amit ritkán teszünk fel magunknak:

Mi az, ami alapszükséglet – és mi az, ami luxus az időmben?

Alapszükséglet lehet:

• pihenés,
• fókuszált munka,
• kapcsolataink ápolása,
• regeneráció (szórakozás/töltődés).

Luxus lehet:

• mindenre azonnal igent mondani,
• folyamatos elérhetőség,
• túl sok párhuzamos cél,
• mások elvárásainak/aktuális trendeknek a vak követése.

A gond nem az, hogy van luxus, hanem az, ha összekeverjük a kettőt.

Hogyan „sáfárkodom”?

A mentális egészség egyik nagyon praktikus oldala az, hogy megtanulunk gazdálkodni – nem csak a pénzzel, hanem az idővel és az energiával is. Érdemes időről időre megkérdezni magunktól:

• Mire megy el most a „keretem”?
• Mi hoz valódi értéket, és mi csak megszokás?
• Ha így folytatom, elégedett leszek azzal, ahogyan „elköltöm” ezt az évet?

Nem kell mindent előre tökéletesen megtervezni. De az sem segít, ha minden döntést a pillanatnyi impulzusokra bízunk. A mentális egészség sokszor nem nagy felismeréseken múlik, hanem azon, hogy tudatosabban bánunk azzal, amiből véges mennyiségünk van.

Idővel. Figyelemmel. Energiával.

10 perc önreflexió 2026 elején

Mini évtervező gyakorlat

• Mennyi a valós kapacitásom jelenleg?
  Hetekben, órákban, energiaszinten – nem ideális, hanem tényleges formában.

• Hány dolgot vagyok képes valóban megvalósítani egy év alatt?
  Nem elindítani, hanem végigvinni.

• Hány szerepkörben kell most helytállnom?
  (szakember, vezető, szülő, társ, barát, tanuló…)

• Mi tereli el leggyakrabban a figyelmemet?
  Külső zajok, belső bizonytalanság, állandó összehasonlítás?

• Mit érzek kevésnek, ami miatt túlvállalok?
  Elismerést? Biztonságot? Időt? Megerősítést?
• És mi az ára annak, hogy ezt túlkapásokkal próbálom pótolni?

A tervezés nem a kontrollról szól, hanem arról, hogy legyen hova visszatérni, amikor szétesik a nap.

Tudatosabb új évet kívánunk!

Kovács E. Zsófia

Pszichológus

További cikkek olvashatók itt.