2023.11.08

 

A „Mind the gap” egy olyan utasítás, amelyet az Egyesült Királyságban a metróban használnak, hogy figyelmeztessék az utasokat, legyenek óvatosak, amikor elhagyják a szerelvényt, mivel a vonat és a peron között elég nagy a távolság. Szabad fordításban: „Figyelj oda a résre”. Az élet sokféle területén segíthet minket, ha ezt a rövid figyelmeztetést észben tartjuk. Ahogy mondani szokták, az igazság a részletekben rejlik. És ezek a részletek sokszor pontosan a nagy és fontos, könnyen érthető és felismerhető dolgok között lapulnak meg szinte észrevétlenül.

 

Ilyen „rések” meg tudnak jelenni a csapatunkkal való együttműködésünkben és kommunikációnkban is, és ha nem figyelünk oda rájuk, akkor bizony a rések repedésekké, majd pedig tátongó űrré válhatnak. Ezek a rések gyakran éppen abból adódnak, hogy különbözünk a másik féltől, ami teljesen normális, ugyanakkor érdemes megismerni ezeket a különbözőségeket. Ha képesek vagyunk „figyelni a résre”, és „feltölteni” azt tudatosan, akkor garantáltan sikeresen fogunk működni a csapatunkkal, növelni tudjuk az elkötelezettségüket a csapat és a cél iránt, ami mind a rövid, mind a hosszútávú sikerességet biztosítani fogja.

 

Számomra a rések feltöltésének egyik mérföldköve a DISC személyiségtipológia megismerése volt. 

A DISC egy mozaikszó, amely 4 angol kifejezés kezdőbetűjéből tevődik össze, Dominance – Influence – Steadiness – Compliance. Ezekhez egy-egy szín is párosul a négyféle személyiségtípus meghatározásához: Piros – dominancia, Sárga – befolyásolás, Zöld – kitartás, Kék – szabálykövetés. Egyik típus sem jobb a másiknál, és mindannyiunkban ott van mind a 4 típus, mindössze azt ismerhetjük meg, hogy milyen működési preferenciánk van, azaz melyik szerint működünk legkomfortosabban, ösztönösen, és mely(ek) az(ok), amelyeket szituatívan vagy tudatosan használunk. A különbséget tehát az egyes típusok „erőssége” adja a személyiségben. (Ha kíváncsi vagy részletesebben a DISC-re, illetve szeretnéd kideríteni, Te melyik preferencia szerint működsz, itt találsz további információkat valamint online kitölthető tesztet.)

 

A különböző személyiségtípusok megismerése, és annak ismerete, hogy én magam melyik „szín” vagyok elsődlegesen, sokat segíthet a feladatkiosztás és a kommunikációnk eredményességének javításában. Hogyan? Nézzük meg, hogy melyik személyiségtípusnak milyen stressztényezői vannak, melyekre érdemes a kommunikáció és az együttműködés során figyelemmel lenni a sikeresen közös munka érdekében. (Forrás: Thomas Erikson: Idiótákkal körülvéve, 2014)

Stressztényezők a DISC modell alapján:

Hogyan csökkentheted a „rést”?

A „Piros” személyiségtípus:

Ha tehát pl. a csapatodban felismered a „pirosakat”, érdemes számukra változatos feladatokat adni (vagy váltogatni a különféle munkafolyamatokat), motiválja őket, ha bevonod a döntéshozatali folyamatba, felelősséget adsz neki egy-egy témával kapcsolatban és nyilvánvalóvá teszed a feladatok értelmét. Kommunikációdban legyél velük minél lényretörőbb, ők nem igénylik a „jópofizást”, ők haladni szeretnének.

 

A „Sárga”:

Ha a csapatodban ott ragyog a „sárga”, bízz rá kreatív megoldásokat igénylő feladatokat, engedd, hogy a csapat „lelke” legyen, kommunikációdban pedig legyél vele lezserebb, engedj meg nyugodtan magadnak némi finom humort, megbeszélés során engedd picit „csevegni”, visszajelzés adásakor pedig ügyelj arra, hogy pl. ne csak a tények, hanem az érzések is meg legyenek fogalmazva mindkettőtök részéről.

 

Ha „Zölddel” működsz együtt vagy kommunikálsz, adj neki megfelelő információt és elegendő időt azok feldolgozásához. Engedd, hogy ő legyen a „háttérbázis”, tedd nyilvánvalóvá számára, hogy mennyire értékeled azt az alapos és pontos munkát, amit végez, bízz rá mélyebb elemzéseket igénylő feladatokat, mert igaz, hogy hosszabb időre lesz szüksége az elvégzéséhez, de makulátlan eredményt fog produkálni. 

 

A „Kékek” a csapatod sikerességének alapjai tudnak lenni, ha olyan feladatokat adsz nekik, melyekben elemzőképességüket, aprólékos figyelmüket sikeresen tudják alkalmazni. Egy új projektben például várhatóan ők lesznek azok, akik a legnagyobb segítségedre lesznek az esetleges gyenge pontok felderítésében. Mivel gyűlölnek hibázni és „kapkodva” dolgozni, adj nekik teret és időt az alapos munkára, hosszabb határidőket, megfelelő keretrendszert. Kommunikációdban legyél velük tömör és lényegretörő, nem igénylik a hangzatos „szívmelengetést”, annál sokkal pragmatikusabbak. A feladat kiosztásakor igyekezz a lehető legtöbb lényegi információt átadni számukra, pontosan fogalmazd meg az elvárásaidat, és elsősorban ne kreatív megoldásokat, sokkal inkább pontos, előírás szerinti munkavégzést kapsz cserébe.

 

Ismét hangsúlyozom, hogy mindannyiunkban benne van mind a 4 „szín”. Az, hogy melyik „hangosabb” épp, gyakran attól is függ, milyen pozícióban dolgozunk jelenleg. Nekem pl. 25 évvel ezelőtt a sárga volt az első, ösztönös működési módom, melyet közvetlenül követett a piros, míg a zöld és a kék egy nagyobb „szakadék” után következett azonos szinten. Akkoriban még nem voltam vezető, viszont a fő feladatom a kreatív ötletek megvalósítása volt, így ez a működés jól szolgálta a céges és személyes érdekeket is. 10 évvel később 750 főt irányítottam, a teszt eredményében meg is mutatkozott ez a működés- és fókuszbeli változás: a piros került első helyre, közvetlenül követte a sárga, míg a zöld és a kék ugyanúgy, lényegesen leszakadva, azonos szinten volt. A munkámban akkor a döntéshozás, a hatékony munkavégzés volt első helyen, de nagy szükségem volt a kreativitásomra és az emberekkel való könnyed kommunikációra, „napsütésre” is. 

 

Az tehát, hogy melyik „színnel festünk” épp, a feladat és szerepkör egyértelműen befolyásolja, ugyanakkor vagyunk, akik vagyunk, a fontos csak az, hogy legyünk tudatában a milyenségünknek, és ha olyan feladattal vagy kommunikációs helyzettel találjuk szembe magunkat, amely a kevésbé komfortos működési formánkat igényli, akkor legyünk képesek észrevenni és feltölteni azt a bizonyos „rést” a személyiségünk mélyebben megbúvó készségeinek alkalmazásával.

 

„Az inger és a válasz között van egy rés. Ez a rés foglalja magába a szabadságunkat és képességünket arra, hogy megválasszuk a reagálásunkat. Ezeken a választásokon múlik a növekedésünk és a boldogságunk.” Stephen R Covey

 

Rozgonyi Anita

Szervezetfejlesztő, üzleti tanácsadó

 

További cikkek olvashatók itt.