2023.11.15.

 

Végignéztem a 2023-as naptáramat, és bizony nem sok üres hely volt benne, rengeteg szakmai és magánéleti esemény került bele. Már a barátaim is úgy kerestek meg, hogy nézzem meg, hány hét múlva fér bele egy találkozó a naptáramba. Ez félig vicces, félig szomorú. Nagyon fontos nekem a barátság, és szeretnék elérhető lenni a barátaim számára, akkor is, amikor gondban vannak, és akkor is, amikor csak meginnának egy kávét velem. Erre azonban hosszú ideje nem volt lehetőségem.

 

A modern társadalomban nagyon sok opció érhető el számunkra. Rengeteg program van, akár szórakozni akar az ember, akár épülni, fejlődni. Végtelen az ingyenes lehetőségek száma is, tehát még csak nem is pénz kérdése sok esetben. Ugyanígy van ez az üzleti életben is: projektet projekt után indítunk. Fejlődni akarunk. Ehhez azután jönnek a megbeszélések, egyeztetések, és sok esetben pont a munkára nem marad idő ezek miatt. Így akkor elvégezzük munkaidőn kívül, amit el kell, és ez tovább borítja a terveket az időgazdálkodásunkkal kapcsolatban.

 

Mi ennek a pszichológiai háttere? A FOMO (Fear of Missing out / Félelem a lemaradástól, kimaradástól) jelenség 2004-ben vált népszerűvé. Azt az átható félelmet fogalmazza meg, amit akkor érzünk, amikor azt gondoljuk, hogy valaki részesülni fog egy jutalmazó élményben és mi ebből kimaradunk. 

 

Veleszületett vágyunk az, hogy társadalmi eseményeken, tevékenységekben vegyünk részt, és ki akarjuk használni a lehetőségek széles tárházát. Ez egészséges érzés, és ennek köszönhetően tudunk folyamatosan fejlődni egyénileg és csoportosan is. A félelem akkor jelenik meg, amikor azt gondoljuk, hogy “mások” jobban élnek és több lehetőség áll rendelkezésükre. Ez nyugtalansághoz, elégedetlenséghez, stresszhez vagy akár depresszióhoz is vezethet. A közösségi média megjelenésével ez az érzés felerősödött.

 

Neuropszichológiai értelemben az amygdala felel azért, hogy valamit veszélynek érzékelünk-e vagy sem. Tehát, ha gyakran érzem azt, hogy más eredményesebb, mint én, és utána meglátok ilyen jellegű posztokat a közösségi médiában, nagy valószínűséggel meg fog jelenni bennem a szorongás és stressz, mert az agy így serkent arra, hogy megküzdjek a kihívásokkal. Hogy ezt a “veszélyt” mennyire érzem komolynak, befolyásolhatja az, hogy mennyire vagyok hajlamos a szorongásra, esetleg ért-e komolyabb érzelmi trauma korábban (pl. komolyabb anyagi veszteség).

 

Az üzleti életben is gyakran észlelhető jelenség ez. Mindenki szeretne sikereket elérni, de a mögöttes motiváció, belső hajtóerő befolyásolhatja azt, hogy mit teszünk meg ennek érdekében. Ha kíváncsi vagyok valamire, akkor szívesen utánaolvasok. Ha felajánlanak egy lehetőséget és alkalmasnak érzem magam rá, el fogom fogadni. Ugyanakkor, ha a háttérben a szorongás zakatol, ha folyamatosan azt élem meg, hogy más jobb nálam, hogy lemaradok/kimaradok, hogy “mindenkinek jobb”, akkor félelemből fogok újabb és újabb dolgokat bevállalni. Egy nap pedig arra ébredek, hogy “lemerült az akkumulátor”.

 

Viselkedéses szinten is számos verziója megfigyelhető a FOMO jelenségnek. Ha egy filmet nem tudok úgy végignézni, hogy közben ne görgetném végig többször a közösségi média hírfolyamát, vagy ha esetleg hazafelé menet is folyamatosan munkahelyi ügyeket intézek a telefonom (akár az életemet is kockáztatva!), mind-mind tükrözik azt, hogy mi van bennem. Ma már bármilyen megismételhetetlen élményben van részünk (pl. koncert, évforduló, stb), fontosabb, hogy készüljön erről egy jó felvétel, mint hogy átadjuk magunkat a pillanatnak 100%-osan, és akár 2 órán keresztül a kezünkbe se vegyük a telefont.

Mit tegyünk annak érdekében, hogy ez az érzés csökkenjen?

1. Mobiltelefon: Tekintettel arra, hogy ez a modern kor egyik legkomolyabb köteléke, apró lépésekben lehet csökkenteni ennek használatát. A legtöbb okostelefon hétfőnként küld egy riportot, hogy előző héten mennyi időt töltöttél a telefonodon. Állíts fel saját mércét arra, hogy hogyan szeretnéd ezt csökkenteni -> pl. első héten 10%-kal csökkenjen, másodikon 15%, stb. Nézd meg, mi történik, ha a hazaút során semmi ügyet nem intézel, hanem zenét hallgatsz vagy csak egyszerűen a csend szép élményét élvezed (elsőre lehet zavaró, de hosszú távon pozitív hatással lesz a mentális egészségedre). Ez esetben vajon mi fog történni a szakmai feladatokkal? Próbáld ki és kiderül 🙂 
2. Emlékek megörökítése: Tereld a fókuszt a nyilvános elismerésről a privát csodálatra. Mi történt ma a családodban és/vagy a csapatodban, ami figyelemre méltó? Hogyan tudod ezt a pillanatot megörökíteni úgy, hogy az Neked legyen érték akkor is, ha senki más nem látja és erősíti meg ezt?
3. Ünneplés: Mi történik, ha a cég elér egy kitűzött célt? Egyből megnézed a konkurencia számait? Ha az magasabb, akkor ez már nem is siker számunkra? Szakítsatok időt a csapattal arra, hogy az elért eredményeket megünnepeljétek! Nem kell persze hátradőlni, de a folyamatos rohanás és mások figyelése csak egy bizonyos mértékig segíti a versenyszellemet, utána kudarcélményt, frusztrációt és demotivációt fog okozni benned és a csapatodban.

“Lehet, hogy a fájdalom akkor a legnagyobb, amikor még csak félünk attól, hogy sajogni fog.” Bruce Machart

 

Kovács E. Zsófia

Pszichológus, szervezetfejlesztő

 

További cikkek olvashatók itt.