2023.10.20.

 

Aki járt már barlangban, találkozhatott különböző írásokkal a falon. Bár a szerzőt nem tudjuk megkérdezni, hogy mit akart üzenni, azt sejtjük, hogy ezek az írások vagy művészi alkotások voltak vagy valamilyen vallásos jelentéssel bírtak, esetleg útmutatásként szolgáltak. 

 

A mai ember is szereti a vizualizációt. Sőt, az online marketing világában talán ez hangosabb és kreatívabb lett, mint valaha volt az emberi történelem során. Számos eszköz és információ áll rendelkezésünkre, hogy közöljünk valamit, és tesszük is ezt folyamatosan. Ma már nem az a kérdés, hogy mit, sem az, hogy hogyan, hanem az, hogy milyen módon tudunk kitűnni a zajos vizualizáció világában.

 

Az üzleti életnek is markáns része ez a közlési forma. Folyamatosan e-mailezünk, chat-elunk, applikációt, hírleveleket használunk, az MS Office végtelen lehetőségeivel ábrázoljuk a kimutatásokat, terveket. Minden szám és betű más-más formában jelenik meg a végtelen mennyiségű megbeszéléseken és a korlátlan mértékben kiküldött üzenetekben. Emellett az offline megjelenítési forma sem veszett el teljesen az üzleti világban annak ellenére, hogy legtöbben törekednek a digitális és papírmentes működésre. Roll-upok, standok, kitűzők, nyakbaakasztók, névjegykártyák, tollak és számos más eszköz mutat valamit a cég imidzséből.

 

Hogyan legyünk mégis figyelemfelkeltők akár a külvilág, akár a munkavállalók számára? Hogyan készüljünk fel egy megbeszélésre úgy, hogy ne üveges tekintetek figyeljék azt a prezentációt, amin én órákon át dolgoztam? Hogyan kerüljön rá minden szükséges információ egy diára, de mégse legyen zsúfolt és lelombozó első ránézésre? Hogyan írjak meg egy döntést előkészítő e-mailt úgy, hogy azt végig is olvassa a címzett, a legfontosabb üzeneteket megértse és megkapjam rá a várva várt választ, amivel haladhatok tovább a cél felé?

 

Nem egyszerű kérdések ezek, és talán a tökéletes technika helyett itt is inkább a pszichológiai szempontok segíthetnek. A közösségi média eszköztára azért ennyire fluid, azért változik folyamatosan, mert a psziché is folyamatosan változik a sok inger hatására. Amikor először megjelent egy videó a hírfolyamban, nagy extrának számított. Ma már 3 másodperc után a legtöbben tovább görgetik a videót, mert ha egy virágról szeretnék látni egy videót, akkor néhány kattintással több ezret elérek azonnal. Így tehát a felhasználói oldalon nagyon nagy a kínálat és folyamatosan csökken a befogadó-készség. 

 

Ugyanez igaz az írásos kommunikációra is. Amikor megjelent az e-mail, örültünk, hogy gyorsan és korlátlan terjedelemben üzenhetünk egymásnak. A mai trend azonban egy folyamatos kommunikációban van benne, ahol nem egy megszólítás-üzenet-elköszönés történik, hanem percről percre, óráról órára vagyunk benne egy folyamatos beszélgetésben. Ez megy a különböző chat-platformokon, de megy a munkában is. Ha egy nap 5 üzenetet küldök a kollégámnak, akkor 5x köszönök el tőle? Érdekes a generációs különbség ebben is. Az idősebb generáció a chat-en, sms-ben is “Kedves..!” megszólítást és “Üdv” elköszönést alkalmaz. A tinik már egyáltalán nem alkalmaznak ilyen formulákat. Válaszolnak egy kérdésre, s ha lesz újabb kérdés, írnak újra. 

 

Végső soron a stílus fontos és elengedhetetlen, de ez állandóan változik. Ami stabil, az az, hogy ember az emberrel kommunikál pszichológiai szempontok mentén. Akkor tudok rugalmas lenni a kommunikációs stílusban, ha látom az embert, aki elé kerül az anyagom. Ha értem, hogy az agy hogyan érzékeli az információt, mi jellemzi a percepciót, hogyan kategorizálja az információt és milyen érzelmi és/vagy viselkedéses reakciót szeretnék kiváltani a másik félből. Ha ezeket értem, akkor megfelelő technikát és személyre szabott stílust fogok alkalmazni a cél elérése érdekében.

“Fura dolog az agy. Erről a helyről ered minden, de senki nem képes behatolni a másikéba. Ezért van az, hogy kommunikálni kell. (…) Nem mindig azt mondjuk, amit akarunk, és van, amikor zavaros üzeneteket kell megértenünk. Vagy elölről kezdeni. De bármennyire nehéz, és bármilyen sok a félreértés, az a kötelességünk, hogy tisztázzuk a dolgot. Mert hiszen mi tanítjuk az embereket, hogy bánjanak velünk. Ami azt jelenti, hogy a kommunikáció felelőssége nem a többiek vállán nyugszik. Hanem a miénken.” A férfi fán terem c. filmből

Kovács E. Zsófia

Pszichológus, szervezetfejlesztő

További cikkek olvashatók itt.