2024.11.27.

 

Amikor régióvezetői pozícióba kerültem 2016. áprilisában, tudtam, hogy mi fog rám várni a következő időszakban: az új pozíció „nadrágjába való belenövés”, az ehhez kapcsolódó rengeteg munkaóra, hogy a tanulás minél gyorsabban bekövetkezzen, hogy a kis (12 területvezető) és nagy csapatom (több, mint 700 ember!) ne szenvedje meg azt, hogy új vezetője van, akinek idő kell, hogy felvegye a ritmust. 

 

A lehető legrövidebb idő alatt akartam elérni a célomat, azaz azt, hogy komfortosan és hatékonyan tudjak dolgozni velük, ezért napi min. 12 órát dolgoztam min. 6 napon át a héten. Nem sajnáltatom magam, jól felfogott érdekem és saját döntésem vezetett erre az útra, és ha ma újra kezdhetném, akkor sem csinálnám másként. 

 

Októberben végre úgy éreztem, hogy elértem a célom: már rutinosan tudom kezelni a napi feladatokat, elkezdtem jól érezni magam, élvezni, amit csinálok. Aztán kb. 2 nap múlva felhívott a felettesem, érdeklődött, hogy vagyok, én pedig boldogan újságoltam el neki vadonatúj kiegyensúlyozottságomat. Erre ő ártatlan hangon közölte, hogy ez nagyszerű hír, mert akkor higgadt fejjel tudom összeállítani a jövő évi üzleti tervet a régiómra…

 

Összeroskadtam. Aztán megcsináltam. És amikor ott láttam magam előtt a jövő évi tervszámokat, rájöttem, hogy a megpihenés csak pillanatnyi illúzió volt, hiszen minden mutatószám – érthető módon – magasabb elvárásokat hoz, és azok eléréséhez újabb kőkemény munka, szorgos, hosszú munkanapok, korán kelés, későn fekvés, hétvégi „laptopozás” fog kelleni.

 

A mai gyors és folyamatos igénybevétellel terhelt világunkban ott állnak a vezetők a csapataik élén, és együtt dolgoznak fáradhatatlanul a kívánt célok elérésén. Az újabb és újabb sikerek, a minden évben egyre magasabbra tett léc ilyenkor az év vége felé közeledve már Damoklész kardjaként lebeg felettük, hiszen tudják, hogy az idei jót jövőre még jobbá kell tenni. 

 

A szakmai eredmények hajszolása azonban ahhoz vezet, hogy a vezetők gyakran megfeledkeznek egy kritikus szempontról: egy egészséges munka és magánélet egyensúly fenntartásáról. Pszichológiai szempontból arról, hogy nem csupán a szakmai készségeinek, hanem a személyes jóllétnek (well being😊) is hatalmas szerepe van az általános csapatdinamika és produktivitás alakításában. 

 

A vezetőkre gyakorolt pszichológiai hatások:

1. Kimerülés és Stressz:  A vezetők gyakran állandó nyomás alatt vannak, hogy határidőket teljesítsenek, célokat érjenek el és nehéz helyzeteket kezeljenek. Megfelelő munka és magánélet egyensúly nélkül a vezetők veszélyeztetik a kimerülést és a krónikus stresszt, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a mentális és fizikai jóllétüket.
2. Érzelmi Intelligencia: A vezető érzelmi intelligenciája a csapat sikerének kulcsfontosságú hajtóereje. Amikor a munkával kapcsolatos stresszforrások elnyomják őket, a vezetőknek nehézségeik lehetnek az érzelmi egyensúly fenntartásában, ami rossz döntéshozatalt és gyengébb kapcsolatokat eredményezhet a csapatban.
3. Kreativitás és Innováció: Pszichológiai tanulmányok következetesen hangsúlyozzák a pihenés és a fokozott kreativitás közötti kapcsolatot. Azok a vezetők, akik elhanyagolják személyes életüket, nehezen teremthetnek kreatív és innovatív munkakörnyezetet, ami hátráltathatja a csapat hosszú távú sikerét.

A vezetés túlmutat a szervezeti célok elérésén: magában foglalja a jóllét és az egyensúly kultúrájának kialakítását a csapatban. Pszichológiai szempontból a vezető azon képessége, hogy fenntartsa az egészséges munka és magánélet egyensúlyt, közvetlenül befolyásolja a teljes csapat hatékonyságát és általános sikerét.

 

Eszközök a munka és magánélet egyensúlyának fenntartásához:

1. Zsonglőrködj az idővel!: Alakíts ki a csapatoddal olyan rugalmas munkarendet, amely nem veszélyezteti a működéseteket, ugyanakkor lehetőséget ad számotokra arra, hogy összeegyeztessétek a személyes és szakmai kötelezettségeiteket. 

Ez a rugalmasság sok helyen szól már a home office-lehetőségek szabályozásáról, de ilyen eszköz lehet a bázis munkaidő meghatározása is. Lehet például a bázis idő 10:00 – 15:00 között, amikor mindenkinek dolgoznia kell, de mindenki szabadon döntheti el (egymás megfelelő informálása mellett pl. egy heti tervező beiktatásával), hogy pl. 7-től 15-ig vagy 10-től 18-ig dolgoznak-e a kollégák a magánéleti programjaik/feladataik figyelembevételével. 

 

Egyre inkább szó van manapság a sűrített (pl. 4 napos) munkahét bevezetésének lehetőségeiről is, így pl. nemrég hallottam egy olyan céges tesztről, melyben a munkatársak hétfőtől péntekig napi 10 órában dolgoznak, és a megfelelő havi óraszám elérése érdekében havonta egy pénteken kell még 8 órát dolgozniuk. Így gyakorlatilag 3 „hosszú hétvégéje” van mindenkinek, miközben ugyanannyi munkaidőt dolgozik le, mint korábban. 

 

2. Zsonglőrködj a szünetekkel!: Iktass be tudatosan és rendszeresen szüneteket a munkanapod során. Mutass ezzel példát a csapatodnak, ösztönözd őket is arra, hogy időnként távolodjanak el az íróasztaluktól, sétáljanak, vagy csak csináljanak valami olyat, ami picit relaxálni engedi az agyukat. Nem is hinnénk, hogy ezek az első ránézésre „haszontalanul” eltöltött percek a munkához visszatérve milyen nagyban képesek fokozni a produktivitást és az általános jóllétet.

3. Zsonglőrködj a határaiddal!: Határozd meg tisztán a munka és a magánélet közötti határaidat! Igyekezz elkerülni, hogy a szabadidődben céges e-mailekkel vagy hívásokkal foglalkozz, azaz húzd meg a lehetőségekhez képest a legfeszesebb határt a munka és a magánélet szférája között!

 

„Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.” Albert Einstein

 

Rozgonyi Anita

Szervezetfejlesztő, üzleti tanácsadó

 

További cikkek olvashatók itt.