A 2.0-ás verzióm, avagy szakértőből vezetővé válni
2024.01.19.
Amikor az ember először válik szülővé, megtanul másképp gondolkodni. Megtanulja, hogy már nem csak magáért felel, hogy döntései (és azok hiánya) a gyerekére is hatással vannak. Megtanul másképpen priorizálni, változik a kommunikációja, a szemléletmódja, a környezethez való viszonyulása. Mindez pedig belső motivációból fakad, mert érti, hogy erre szükség van.
Hasonló ez a karrierünkben is. Amíg egyedül vagyok, azért küzdök, hogy megfelelő legyen a teljesítményem, képezzem magam és mindezt a környezetem is lássa. Aztán ha valóban meglátják és egy kinevezés következik, akkor egyik napról a másikra vezetővé válok, kapok egy csapatot, akik számítanak rám.
Szakértőből vezetővé válni – a vezetői identitás
Hogyan valósul meg a szemléletmódváltás, a vezetői identitás kialakulása? Automatikus folyamat vagy igényel ez bármilyen belső, pszichológiai munkát? Látom a lelki szemeim előtt azok véleményét, akik azt mondják, hogy jön minden automatikusan és nem kell ilyen elvont dolgokkal foglalkozni. Miért gondoljuk, hogy fontos ezzel foglalkozni?
A való életben sok olyan vezetőt láttam, akik nem foglalkoztak ilyen témákkal. 10-20-30 év után is “én”-ben működnek a “mi” helyett. Esetleg versengenek a beosztottaikkal. Bármennyi sikert érnek el az üzleti életben, labilis marad a vezetői énképük. Ezt pedig olyan eszközökkel kompenzálják, amitől sok esetben inkább távolodnak a körülöttük lévő emberek. Labilis vezetői identitással nem lehet igazi bizalmi kapcsolatot kiépíteni.
Szintén a vezetői identitásunk, énképünk dönti el, hogy mennyire gyorsan tudunk döntéseket meghozni, problémahelyzetekre reagálni, változásokat menedzselni, különféle emberekhez megtalálni a megfelelő kommunikációs stílust és még sorolhatnám. Arra is hatással van, hogy a szemléletmódunk befelé vagy kifelé fog irányulni. A közös célért teszünk dolgokat vagy az emberek eszközök abban, hogy elérjem a saját céljaimat?
Szakértőből vezetővé válni – a vezetői kompetenciák
A kompetenciáimat mennyire ismerem? A vezetési stílusomat tudatosan választottam vagy csak teszem, ami jön ösztönösen? Elégedett vagyok az eredménnyel?
Van-e szükség vezetői önismeretre, ha jó vagyok a szakmámban, „hozom a számokat” és alapvetően sikeres üzletember vagyok? Miért erősödik fel évről évre egyre jobban ezeknek a témáknak a fontossága? Talán korábban is ugyanennyire fontos volt, viszont más volt a munkaerő helyzete akkor hazánkban és külföldön.
Ma már a megtartás a legnagyobb prioritás a legtöbb cégnél, mert tisztában vannak vele, hogy nem lehet egyik napról a másikra „leakasztani” egy jó szakembert. Sajnos legtöbb esetben még mindig a vezető viselkedése van a top okok között, ami megtart/eltávolít egy munkavállalót. Ezért nem mindegy, hogy mennyire vagyok tisztában azzal, hogy milyen nyomot hagyok magam után.
Milyen hatással vagyok a csapatomra, a csapatom családjára, a csapatom mentális egészségére és ezáltal életszínvonalukra? Természetesen mindenki a saját életéért felel, de sajnos ha csak a szűk baráti köröddel beszélgetsz egyet, biztos találsz legalább 1 embert, aki gyomorgörccsel jár be dolgozni. Mondhatjuk azt is, hogy „hülye a főnöke”, vagy megkereshetjük az okát annak, amiért így viselkedik és beavatkozhatunk annak érdekében, hogy neki és környezetének is más legyen a holnap. Mert ahol a beosztott boldogtalan, ott a vezető sem érzi jól magát.
„A vezetés sokkal inkább művészet, hitvilág, a szív állapota, semmint tennivalók összessége.” Max de Pree
Kovács E. Zsófia
Üzleti pszichológus
További cikkek olvashatók itt.
