2025.08.01.

Hogyan válik egy kocka csoki, egy videó vagy épp a túlórázás belső kényszerré – és mi az ára?

Valójában mind ugyanazt keressük nap mint nap: egy kis megkönnyebbülést, örömöt, fellélegzést. Legyen az egy reggeli kávé, egy sikeres prezentáció, egy gyors YouTube-videó vagy egy pohár bor a nap végén – az öröm iránti vágy ott van minden döntésünk mögött. Ez a vágy önmagában nem probléma. A kérdés csak az, hogy mi vezérel minket – tudatosság vagy kényszer?

Az öröm természetes – de nem mindig egészséges formában jelentkezik

Az örömkeresés emberi működésünk egyik legalapvetőbb mozgatórugója. Biológiailag arra vagyunk programozva, hogy hajszoljuk a pozitív élményeket – és ez így is van jól. Ez segített az emberiségnek túlélni, fejlődni, közösségeket építeni.

A gond ott kezdődik, amikor az öröm kizárólag gyors, instant, külső ingerekből származik, és nem belső megélés vagy tartalmas tevékenység eredménye. Az ilyen típusú örömforrások rövid távon kielégítenek, hosszú távon viszont lemerítenek.

Gondoljunk csak ezekre:

• A harmadik kávé egy délelőtt alatt
• Egy újabb sorozatrész még lefekvés előtt
• Alkohol „csak a stressz levezetésére”
• Munkába menekülés a magánéleti problémák elől
• 5 perc TikTok, ami valójában 45 perc lett

Ezek elsőre nem tűnnek problémásnak, sőt: a társadalom sokszor még el is fogadja, sőt jutalmazza őket. De van egy pont, ahol ezek a szokások nem töltik fel az embert, hanem épp hogy lemerítik.

Mi zajlik ilyenkor bennünk? – A pszichológiai és biológiai háttér

Az örömkeresés mögött neurokémiai folyamatok zajlanak. Az agy jutalmazó rendszere – főként a dopamin – aktív szerepet játszik minden olyan helyzetben, amikor valamit élvezünk vagy vágyakozunk utána.

• A dopamin a „motivációs üzemanyag”: nem az öröm maga, hanem annak előszobája. Ez hajt minket újabb élmények, sikerek, ingerek felé.
• A kortizol, a stresszhormon viszont gátolja a dopamin hatását. Ha túl sok a stressz, az agy kevesebb örömöt érez ugyanattól a tevékenységtől – ezért keresünk még több ingert.
• A szerotonin és oxitocin segítenek a valódi jóllét kialakításában, de ezek elsősorban mélyebb, hosszabb kapcsolódásokból keletkeznek – például baráti beszélgetésből, alkotásból, természetben töltött időből.

Az alkohol például – bár rövid távon gátolja a stresszreakciókat és dopaminlöketet ad – valójában biológiai szinten rombolja a hosszú távú örömképességet, mert zavart okoz az idegrendszer természetes egyensúlyában.

Hol a határ? – Kiegyensúlyozottság vs. kóros működés

A legtöbb örömforrás – legyen szó kávéról, közösségi médiáról, sportról vagy akár a munkáról – lehet építő vagy romboló, attól függően, hogyan és miért használjuk.

Egy kiegyensúlyozott örömforrás:

• feltölt és nem követel azonnali ismétlést
• nem irányítja a napodat, csak része annak
• nem kényszer, hanem választás kérdése
• hosszú távon is pozitív hatásokat hoz (pl. mozgás, alkotás, kapcsolat)

Ezzel szemben, ha valami:

• elvonja a figyelmed fontos dolgokról,
• rendszeresen elhiteti, hogy „majd utána jobban leszel” – de sosem leszel,
• és egyre gyakrabban kell, nem akarsz hozzá nyúlni,

akkor már nem te irányítasz, hanem a szokás maga. Ez a viselkedés elkezdi kimeríteni az agy jutalmazó rendszerét – vagyis egyre több inger kell, hogy ugyanazt az érzést elérd. Ilyenkor beszélünk viselkedéses függőségről.

Miért különösen érintett az üzleti világ?

A teljesítményalapú, pörgős, digitalizált munkahelyi közegben az örömkeresés sokszor nem tudatos választás, hanem kompenzáció: egyfajta belső hiány csillapítása.

• A folyamatos „elérhetőség” és reagálás elmoshatja a határokat a munka és magánélet között – ez kimeríti az idegrendszert.
• A munka lehet örömforrás, de ha menekülési útvonalként funkcionál, akkor idővel ugyanazokat a tüneteket okozhatja, mint más függőségek: kiégés, ingerlékenység, ürességérzet.
• Sok vezető és szakember az alkoholt használja stresszkezelésre – mivel „társadalmilag elfogadott”, nem tűnik problémának. Csak amikor már nélküle nem megy egy-egy este.

Hogyan tartható fent az egészséges örömegyensúly?

1. Tudatos figyelem – ne automatikusan nyúlj valamihez

Állj meg egy pillanatra, mielőtt ösztönből cselekszel: valóban örömre vágysz, vagy csak menekülsz az üresség, feszültség vagy unalom elől?

2. Válassz tartós örömöt a gyors helyett

Keresd azokat a tevékenységeket, amelyek nemcsak ingerelnek, hanem töltenek is: természet, zene, beszélgetés, alkotás, sport.

3. Építs be rendszeres „dopamin-szüneteket”

Adj időt az agyadnak a regenerálódásra. Ne stimuláld folyamatosan. Legyen naponta 1-2 óra teljesen ingerszegény idő (telefon, zene, képernyő nélkül).

4. Kérj segítséget, ha kell

Ha úgy érzed, bizonyos szokások felett elvesztetted az irányítást – legyen szó alkoholról, munkáról vagy online tartalmakról – ne szégyellj támogatást kérni. Ez nem gyengeség, hanem bátorság. Nekünk is írhatsz: info@uzlet-pszichologia.hu 

Az öröm keresése nem hiba – az egyik legemberibb tulajdonságunk. A kérdés az, hogy tudjuk-e irányítani ezt a belső motort, vagy hagyjuk, hogy ő irányítson minket. Ha tudatosan választunk, az öröm valódi erőforrásunkká válhat – a magánéletben és a munkában egyaránt.

Kovács E. Zsófia

Üzleti pszichológus

További cikkek olvashatók itt.