2023.10.04

Sokan szeretnek túrázni, hegyet mászni. Ennek számos verziója lehetséges – egy szomszéd domboldaltól a legmagasabb hegycsúcsokra is felmásznak emberek. Mi különbözteti meg őket egymástól és mi a közös bennük? A közös az, hogy mindkettő vágyik a kalandra, a kihívásra, az élményszerzésre, a sikerre és az örömre. A különbség talán az erőnlétben és kitartásban a legnagyobb. Van, aki nem adja fel, akadályról akadályra halad és egyre nagyobb csúcsokat ér el. Nagy valószínűséggel az elindulás pillanatában sokkal többen vannak mindenhol, mint a megérkezésnél. A híres hegymászokról gyakran olvassuk, hogy a végén egyedül maradtak a csúcson, mert a többiek nem bírták már tovább.

Ugyanez van az üzleti világban is. Mindannyian vágyunk arra, hogy elérjünk valamit. Mindannyian tesszük ezt valamilyen formában, mert hétfő reggel indul egy újabb munkás hét. A cél és kitartás azonban nagyon eltérő lehet egy-egy munkavállaló között. Hogy lesz valaki felsővezető, ügyvezető, vezérigazgató, cégtulajdonos? Talán itt is a szellemi erőnlét és a kitartás határozzák meg legmarkánsabban a folyamatot. Általában jellemző rájuk, hogy nem hagyják abba a munkát napi 8 óra után, nem hagyják abba a folyamatos önfejlesztést és a sikereket is meg tudják ünnepelni, ami tovább viszi őket a megkezdett úton.

De mi van akkor, ha egyszer elfáradnak? Esetleg elakadnak? Előfordulhat ilyen a vállalat legokosabb emberével, embereivel? Számos felsővezetővel, ügyvezetővel dolgoztam együtt a szakmai életutam során, és közös volt bennük egy érzés: hogy magányosak a csúcson. Nehéz ott már leengedni a felemelt karokat, tanácsot kérni, megpihenni, másra hagyatkozni. Mert körülöttük egy kisebb/nagyobb csapat áll, aki azt várja, hogy ő legyen a legokosabb, legkitartóbb, leghatározottabb, leg-leg-leg. Nagy valószínűséggel ez az esetek nagyobb százalékában működik is, nem véletlenül ül valaki egy ilyen székben. De bármekkora is a szék, és bármennyi arannyal is van bevonva, az ember ember marad. Ez pedig rejteget kihívásokat magában.

A bizalom kialakítása megint csak nem könnyű ezekben a helyzetekben, mert sajnos gyakran élnek vissza ezzel. Ha valakinek hatalom van a kezében, akkor jó eséllyel lesz körülötte olyan ember, aki profitálni akar majd ebből. Na, de kiben bízhatok meg akkor? Kihez fordulhatok segítségért? Ki tud támogatni, ha most nekem van szükségem erre? A magánéleti kapcsolatrendszer természetesen tud erős pszichológiai hátteret biztosítani, azonban sok esetben az is előfordul, hogy ha valaki napi 12-14 órát dolgozik és utána hazamegy, akkor a házastárs azt értékeli, ha otthon is kiveszi a részét a feladatokban, tehát a motor nem áll le.

Talán ez az egyik oka annak, hogy egyre népszerűbb az üzleti coaching. Talán ez az egyik olyan közeg, ahol a nagy felelősséget vállaló, “fontos” személyek is lehetnek egyszerűen “csak” emberek. Ilyenkor ők is kendőzetlenül megfogalmazhatnak elakadásokat, elvárások nélkül, kicsit ventillálhatnak anélkül, hogy egyből problémamegoldásba kellene kezdeni, és ezáltal erőt tudnak gyűjteni a következő “maratonfutásra”. Ha mindenki elvárást támaszt felém a környezetemben, akkor is érdemes néha lassítani és végig gondolni, hogy kell-e az összes terhet cipelnem, ami a vállamon van vagy esetleg időközönként a fejemben lévő GPS is újratervezhet.

“Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell…Hívj engem. 

Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni… De sírhatok Veled.

Ha egy nap el akarsz futni…Ne félj engem hívni. 

Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg…De futhatok Veled.

Ha egy nap senkit sem akarsz hallani…Hívj engem. 

Ígérem, Veled leszek. És ígérem, nagyon csendben.

De, ha egy nap hívsz…És nincs válasz… 

Gyere gyorsan, látogass meg. Lehet, nekem van Rád szükségem.”

Kovács E. Zsófia

Pszichológus, szervezetfejlesztő

További cikkek olvashatók itt.