Döntések tengerében

2023.09.04


Legtöbben szeretünk utazni. Sokáig tervezzük ezt az utat és rengeteg elképzelésünk van róla: Milyen lesz a szállás? Hogy jutunk el oda? Milyen szabadidős tevékenységeken vegyünk részt? Milyen nevezetességeket nézzünk meg? Milyen helyi gasztronómiai érdekességeket fedezzünk fel? És még sorolhatnánk. Aztán a tényleges utazás vagy felülmúlja elképzeléseinket, vagy csalódást okoz. 

 

Hogyan áll ez összefüggésben a szakmai életünkkel? Milyen elképzeléseink vannak az aktuális évről januárban? Azután mi történik májusban, szeptemberben, és hogyan zárjuk a decembert? Mennyire szorosan követjük nyomon az év egyes szakaszaiban, hogy hol tartunk a célunk felé vezető úton? A magyar emberek vágyai és igényei nem különböznek a nemzetközi kívánság-trendektől. Fogadalmaink, személyes és szakmai céljaink elérésében kiemelkedő szerepe van annak, hogy konkrétan mit és milyen hatékonysággal teszünk meg az elérésük érdekében. A cél felé vezető úton azonban különféle akadályokba ütközünk, jönnek rész-sikerek, de mindig “bekacsint” egy rész-kudarc is. Pszichésen nem mindig egyszerű feldolgozni, hogy bár szándékom szerint mindent megteszek, mégis megtorpanok. Mit tudok tenni ilyenkor? Hogy legyek produktívabb?


A produktivitásnak számos összetevője van. A külső körülmények hangsúlyosak és sok mindent befolyásolhatnak pozitív és negatív irányba egyaránt, így pl. a pandémia vihart jelentett a vendéglátóipar számára, de szivárványt a fertőtlenítő cégeknek. “A statisztikai adatok, a kérdőíves felmérések, a vállalkozói interjúk és a szakértői vélemények egyaránt megerősítik, hogy az utazáshoz, a szórakozáshoz, kultúrához és sporthoz kapcsolódó tevékenységek, illetve a személyes kontaktusra épülő szolgáltatások voltak a járvány fő vesztesei. Ugyancsak konszenzus van abban, hogy a koronavírus idején azok a cégek tudtak növekedni, amelyek tevékenysége az informatikához, a házhozszállításhoz kapcsolódik, vagy az egészségügyet szolgálja ki. A KSH adatai szerint mindezek mellett még a gépjármű kereskedelem és javítás, illetve az elektronikai fókuszú gyártás árbevétele csökkent jelentősen. Az előbb említett területeken kívül pedig a mezőgazdaság, az élelmiszer, a bútorgyártás, a pénzügyi közvetítés, illetve a papíripar és a vegyipar tudta növelni eladását 2020-ban” (Szepesi Balázs, Pogácsás Péter – Tanulmány).

 

Ezeket a külső körülményeket nem, vagy csak részlegesen van módunk befolyásolni, ugyanakkor hiba lenne mindent ezek számlájára írni. Meggyőződésem (és tapasztalatom) az, hogy a legkilátástalanabb helyzetben is meg tudjuk látni az abból következő előnyt. Ha mást nem, legalább a kreativitásunk felerősödését abban, hogyan alkalmazkodjunk az új, külső körülményhez. Bármennyire is nehezek voltak számomra sok szempontból a pandémia okozta korlátozások, be kellett lássam, hogy nem tehetek ellene mást, mint rugalmasan megkeresem, hogyan hozhatom ki belőle (és magamból) a legtöbbet. Ezért például kialakítottam magam számára azt a módszert, ami segített a home office-ban is fókuszáltan dolgozni: reggel ugyanakkor keltem fel, mintha az irodába mentem volna, ugyanúgy öltöztem fel és felkerült a smink is. Na, meg a szép cipőt is felvettem. Tudtam, hogy senki sem látja, de az én agyamnak szüksége volt arra, hogy 100%-ban imitálni tudjam a munkanapi önmagamat. Bevált, sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni, egy idő után ráébredtem, hogy home office-ban több feladatot tudok elvégezni, mert kevesebb volt a kizökkentés: a 2 szóra belépő kolléga, a „láttam, hogy bent vagy, ezért beugrottam megkérdezni…” jellegű ad hoc megbeszélések. Hiszek abban, hogy a legrosszabb helyzetből is ki lehet valami jót hozni, ha trenírozzuk az elménket arra, hogy a pozitív részekre fókuszáljon, és “kidobja” magából a kreatív megoldásokat.

 

Mindez ugyanakkor csak a jéghegy csúcsa, az a bizonyos 10%, a belső tényezők fogják igazán meghatározni, mit hozunk ki az aktuális helyzetből. Edith Eva Eger “A döntés”, vagy Viktor E. Frankl “Mégis mondj igent az életre!” már sokkal korábban leírták ezt a jelenséget. Például az, hogy mennyire fontos nekem a státusz, az eredmények vagy mások elismerése, mindennapi hajtóerőm lesz abban, hogy “mit teszek le az asztalra”. Az identitásom meghatározza azt, hogy milyen értékek mentén működöm akár egy olyan fekete-fehér világban, mint egy szervezet, ahol adott egy konkrét szabályrendszer. Ha számomra az a legfontosabb, hogy hiteles legyek, akkor vélhetően több konfliktushelyzetbe fogok keveredni, mivel kitartok az elveim mellett. De hogyan legyek sikeres vezető, ha folyton konfliktushelyzetek alakulnak ki körülöttem? Számos ilyen belső hang meg tud szólalni bennünk, ezek pedig belső elakadáshoz vezethetnek. A coaching nem csak azért vált ennyire népszerűvé az elmúlt években, mert a kínálat volt hangos, hanem mert egyre nagyobb a kereslet is, és a résztvevő vezetők egyre többet tudnak profitálni a coaching folyamatokban való részvételükből.  (Teljes cikk)

 

Ennek egyik oka megint a külső körülményben keresendő, hiszen a rengeteg inger, ami ér bennünket nap mint nap, egyre nő az igény a még több és még gyorsabb eredményekre, ugyanakkor a belső felismerések, az önismeret iránti megnövekedett igény és a ténylegesen elért sikerek egy ilyen folyamat során, mind mind hozzájárultak ahhoz, hogy a pszichológiáról alkotott vélemény ma már nemcsak arról szól, hogy a mentális zavarokat kezelő tudományágról beszélünk, hanem a fejlődni vágyó egyén eszköztárában is megjelenik.

Igazán akkor lehetünk eredményesek, ha megismerjük, mi a belső hajtóerőnk, a kitűzött céljaink közti harmónia/disszharmónia részleteit, és tudatosan kormányozunk a kikötő felé, kikerülve a szembejövő jéghegyeket.

 

„Nem a körülményeim szüleménye vagyok. A döntéseim eredménye vagyok.” – Stephen R. Covey

 

Kovács E. Zsófia

Pszichológus, szervezetfejlesztő

 

Rozgonyi Anita

Szervezetfejlesztő, üzleti tanácsadó

 

További cikkek olvashatók itt.