2023.11.10.

 

A hibázás ténye az ember mindennapjainak szerves része, akár elfogadjuk, akár nem. Az élet minden területén találkozunk vele, és mindannyiunkat foglalkoztat, hogyan dolgozzuk fel, mit kezdjünk vele, hogyan befolyásolja a sikerünket vagy éppen hogyan hátráltatja az előmenetünket. 

 

Nassim Nicholas Taleb, esszéíró, a „Fekete hattyú” teória atyja így fogalmaz: „Ha a hibázás nem rejt nagy veszélyeket, bizonyos típusú hibákat véteni a világ legracionálisabb dolga – ezek vezetnek ugyanis a váratlan felfedezésekhez. Egy hibáktól mentes világban nem lenne penicillin, kemoterápia…szinte semmilyen gyógyszer, és talán emberek sem.”

 

Bármennyire is igaz ez a nézőpont, a mai napig azt tapasztalom, hogy a hibákhoz való hozzáállásunk, és az abból való tanulási folyamat megvalósítása nem megy azért ilyen egyszerűen. 

 

A magánéletünkben hajlamosak vagyunk elnézőbbek lenni a hibáinkhoz, és ezzel párhuzamos sokkal nehezebb tanulni belőlük. Én, ha visszatekintek eddigi életemre, párkapcsolati vagy éppen baráti viszonyaimban bizony gyakran követtem el ugyanazt a hibát, ugyanúgy, újra és újra… Ezzel szemben a szakmai életemben büszkén mondhatom, hogy tudtam élni a hibák nyújtotta lehetőségekkel, egyféle hibát csak egyszer követtem el, és mindig nagyon tudatosan dolgoztam vele tovább annak érdekében, hogy egyrészt ne forduljon elő többet, másrészt megtaláljam a tanulási, fejlődési potenciált benne. 

 

Vezetőként azt is megtapasztaltam, mennyire függ az adott szervezet hibakultúrájától, azaz a hibázás tényének elfogadottságától vagy épp túlreagálásától az, hogy a csapatom tagjai felvállalják-e, ha valamit rosszul csináltak vagy rosszul sült el, amit csináltak. Máig emlékszem arra, amikor területvezetőként az üzletvezetőm egy igencsak elrontott árurendelést követő visszajelző beszélgetés során láthatóan gyomorgörcstől szenvedve próbálta mindenki másra áthárítani a hibázás okát, egyetlen dolgot volt csak képtelen kimondani: azt, hogy bárki bárhogy járult is negatívan az eredményhez, végső soron ő hibázott és az ő felelőssége a kialakult szituáció. Még csupán néhány hete dolgoztunk együtt, nem mondhatom, hogy igazán ismertük egymást, és láthatóan rettegett attól, hogyan fogok reagálni, ha bevallja, hogy hibázott. Hirtelen gondolattól vezérelve egyszercsak félbeszakítottam a magyarázkodását, és azt mondtam neki:

 

• Kérlek, mondd ki azt a szót, hogy „Elrontottam”!
• Mondjam ki? Miért? – volt a válasz.
• Igen, kérlek, csak ennyit mondj ki: „Elrontottam”. Jó hangosan. Akár kiabáld.

Még kb. kétszer visszadobta a labdát kérdésekkel biztosítva magát arról, hogy jól érti a „feladatot”, de végül megtette: kimondta, méghozzá igazi erővel, mintha az összes frusztrációja is kiszállt volna belőle ezzel az egy felkiáltással.

 

Hirtelen csend lett, majd elnevettük magunkat mindketten. Én megköszöntem, hogy kimondta, és rögtön rá is tértem arra, hogyan hozzuk helyre EGYÜTT a kialakult helyzetet. 10 éven át volt lojális és motivált munkatársam ez az üzletvezető, és soha többé nem volt gondunk a hibázással, azok takargatásával, vagy az abból való tanulással és fejlődéssel.

 

Az üzleti világ dinamikusan változó mindennapjaiban a hibák elkövetésétől való félelem jelentős stresszforrás lehet saját magunk és munkatársaink számára. Pszichológiai szempontból azonban az üzleti életben elkövetett hibák pozitív oldala és hatásai döntő fontosságúak a személyes és szakmai fejlődés szempontjából. Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy a hibák felvállalása hogyan vezethet pszichológiai növekedéshez és sikerhez a szakmai életben.

 

1. Növekedési gondolkodásmód (growth mindset) elősegítése: A hibák elfogadása a növekedési gondolkodásmód egyik sarokköve. Ha a hibákat a tanulás és a fejlődés lehetőségének tekintjük, nagyobb valószínűséggel alkalmazkodunk a kihívásokhoz és boldogulunk szakmai törekvéseinkben.
2. A rugalmasság (reziliencia) fejlesztése: A hibák elkövetése az üzleti életben elősegíti az ellenálló képességet, mivel az egyént kihívásoknak és kudarcoknak teszi ki. E kihívások leküzdése pszichológiai erőt épít és javítja az üzleti világ bizonytalanságai között való eligazodásunk képességét.
3. Kreativitás és innováció ösztönzése: A hibák gyakran kísérik a kreatív törekvéseket és az innovációra való törekvést. A hibák elkerülhetetlenségének elfogadása olyan kultúrát ösztönöz, amelyben az alkalmazottak felhatalmazást éreznek arra, hogy a „dobozon kívül” gondolkodjanak, elősegítve ezzel a kreativitás és az innováció légkörét.
4. Egészséges kapcsolat kialakítása a kudarcokkal: A hibák elfogadása elősegíti a kudarcokhoz való egészséges viszonyunk kialakulását. Ahelyett, hogy a kudarcot a személyes alkalmatlanság tükröződésének tekintenénk, megtanuljuk azt a tanulási folyamat természetes részének tekinteni, csökkentve ezzel a kockázatvállalással járó félelmet.
5. A döntéshozatali készségek fejlesztése: A hibák értékes visszajelzést nyújtanak, amely hozzájárul a döntéshozatali készségek finomításához. A hibák elemzése lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük döntéseink következményeit, és a jövőben megalapozottabb döntéseket hozzunk.
6. A megfelelő „önsajnálat” fejlesztése: A hibák elfogadása elősegíti a megfelelő mértékű önsajnálatot, lehetővé téve, hogy elismerjük tökéletlenségeinket kemény önbírálat nélkül. Ez a pszichológiai rugalmasság hozzájárul a jobb mentális jólléthez a szakmai életünkben is.

Az üzleti élet gyors tempójú és versenyképes világában tehát a hibák elismerése és a hibákból való tanulás nem a gyengeség jele, hanem a szilárd és alkalmazkodó pszichológiai alapok bizonyítéka. Lényegében a hibázás pszichológiai előnyei az üzleti életben jelentősen hozzájárulnak a személyes és szakmai fejlődésünkhöz, és végső soron a folyamatosan változó világhoz való sikeres alkalmazkodásunkhoz.

 

„Aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.” Albert Einstein

 

Rozgonyi Anita

Szervezetfejlesztő, üzleti tanácsadó

 

További cikkek olvashatók itt.