2023.09.14

A gifek és matricák világában élünk. Gyakran a hétköznapi kommunikációban egy-egy információt tartalmazó üzenetre csak egy képpel, matricával és egyéb elérhető tartalmakkal válaszolunk. Miért van ez? Miért ismeri szinte mindenki a “puppy dog eyes” fogalmát? Érzelmekre hatni mindig erőteljesebb, mint pusztán az agyra. Az információcsere érdekes és hasznos, de ha egy előadó kiáll egy közönség elé, és csak puszta tényeket és adatokat közöl az adott témáról, akkor hamar ásítozni kezd a hallgatóság. 

A storytelling (történetmesélés) nagyon elterjedt az elmúlt években. Ennek pont az a szerepe, hogy ha például egy porszívót árulnék, akkor önmagában a készülék adatai nem biztos, hogy túl nagy százalékban győznék meg a hallgatóságot arról, hogy nekik szükségük van erre. Azonban ha az értékesítő elkezd arról mesélni, hogy a szombatja igen nagy százaléka azzal telt, hogy porszívózott egy gyenge porszívóval, és ezt az időt a gyerekeitől vette el, akkor sok szülő szíve rádobbanna erre az érzésre. Ha egy szülőben szomorúság, frusztráció van azzal kapcsolatban, hogy nem tud elég időt tölteni a gyerekével, akkor meg fogja ragadni a figyelmét valami, ami erre megoldást kínál. 

Az üzleti életben is igen nagy szerepe van az érzelmek befolyásolásának. Sajnos találkozhatunk olyannal is, amikor ezt manipulatív módon teszik, de mi véletlenül sem erre akarjuk bátorítani az olvasókat. Egy vezető akkor tud igazán hatással lenni a csapatára, ha az empátia segítségével felismeri, hogy az EMBERNEK mire van szüksége, és nemcsak a munkavállalóval oszt meg egy információt. Freud szerint “A civilizáció azzal az emberrel kezdődött, aki először vágott kő helyett sértést a másik fejéhez.” Harcba be lehet vonni egy csapatot, de motiválttá tenni őket csak az érzelmeken keresztül lehet.

Fejlesztő szakemberként gyakran láttam a környezetemben, hogy gyors és azonnali változást akartunk. Igen, ki lehet tenni szelektív hulladékgyűjtőket, de ez legjobb esetben is csak a viselkedésre lesz hatással. Addig fog tartani, amíg előttem az adott kuka, aztán ha nincs, vagy épp piknikezem a parkban, nem fog érdekelni a téma. Az attitűdre hatni mindig nehezebb és időigényesebb. Ahhoz, hogy meggyőzzünk valakit arról, hogy legyen “zöldebb”, ahhoz edukációra, beszélgetésekre, eszközökre van szükség. 

Ugyanígy, ha vezetőként az a célom, hogy el legyen végezve a feladat, akkor vélhetően a beosztottam teljesíteni fogja azt, viszont ha azt szeretném, hogy másnap önállóan is elvégezze a feladatot és innovatív ötletei legyenek a folyamathoz, ahhoz időt kell szánnom rá és a témára. A mentorálás – hasonlóan a gyerekneveléshez – arról szól, hogy nemcsak a “falatokat adagoljuk”, hanem megtanítjuk az önálló “táplálkozásra” a másik embert. Ehhez beszélgetnem kell vele az ételről, főzésről, egészségről, hogy táguljon a szemléletmódja és változzon az attitűdje. Ez a lényege a mai világban elterjedt coaching szemléletű vezetésnek. Olyan, mint amikor fát ültetsz az udvarodon, és hosszú ideig csak “feladat”, mert gondozni kell, de egyszer majd megnő akkorára, hogy árnyékot tartson neked. Akkor megpihenhetsz alatta. 

Vezetőként azt gondolom, hogy akkor mondhatjuk igazán sikeresnek magunkat, ha nem csak az elmékre hatunk, hanem szívekre is. Ha a jövő vezetőit neveljük ki, és nem végrehajtó csapatot működtetünk. Az érzelmi intelligencia és szociális készségek fejlesztése elengedhetetlen azon vezetők számára, akik szíveket akarnak megnyerni. Ezt meg nem lehet sem gyorsan, sem manipulatívan, sem pusztán szakmai tudással. Ehhez az EMBERhez kell érteni.

„Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz, majd szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt.” Antoine de Saint-Exupéry

Kovács E. Zsófia

Pszichológus, szervezetfejlesztő

További cikkek olvashatók itt.